Mindannyian szép lassan felnövünk, néha gyorsabban, minthogy észrevennénk. Sokszor csak abból veszi észre az ember, hogy mennyi idő telt, hogy körbenéz a világban és látja, mennyi minden változott. Ilyen realizáció volt számomra, mikor megtudtam, hogy az egyik legjobb barátom meg fog házasodni. Mintha tegnap lett volna, hogy együtt mentünk az iskolába, vagy vártam a buszára. Hihetetlen, hogy mennyire észrevétlenül el tud szaladni mellettünk az idő. Persze nem ilyen melankolikus gondolatok uralkodtak rajtam, mikor megtudtam ezt a hírt.

Bár nekem nincs barátnőm, ettől függetlenül én nem aggódok. Úgy vagyok ezzel, hogy addig nem érdemes erőltetni, amíg egy olyan lányt nem találok, mint a barátom. Mit értek ezalatt? Egy olyan embert, akinek csillog a szeme, mikor rád néz és, akivel mintha együtt mozognátok, annyira könnyed minden. Remélem egy nap én is megtalálom ezt az embert. Continue reading →